Éppen a hetedik gólját készült a DVSC kapujába lőni, amikor egy szerencsétlen mozdulat közben súlyos sérülést szenvedett: a keresztszalagja elszakadt, a porc a térdéről levált, a csontja pedig behorpadt. Mindez egy hónappal ferencvárosi bemutatkozása után... Szinte pontosan fél év telt el azóta, és a előző héten újra edzésbe állt Laluska Eszter.

A fény

A sérülésed után azt mondtad, nagyjából 6 hónap kihagyás vár Rád. Szavatartó vagy, hiszen szinte pontosan fél éve telt el az ominózus DVSC elleni találkozó, és az edzésbe állásod között.
- Nagyon hosszúnak tűnt ez a hat hónap is, rettenetesen vártam már, hogy újra a társaimmal együtt készülhessek. Hiányoztak a meccsek, hiányoztak az edzések, vagyis egyszerűen kiéheztem a kézilabdára. Az előző héten azonban végre bekapcsolódhattam a "normális" tréningekbe, és ugyan a sérült térdem még nem hajlik teljesen, ezért nem minden gyakorlatot tudok 100%-osan végrehajtani, de legalább már látom a fényt az alagút végén.
Ez az optimizmus jellemzett végig, legalábbis kívülről úgy tűnt, hogy az igen súlyos sérülés ellenére egy pillanatig sem estél kétségbe, és eszedbe sem jutott, hogy ez törést okozhat a pályafutásodban.
- Mert tényleg nem jutott eszembe ilyesmi. Az első hetek persze nehezek voltak. Gipszet kaptam, alig bírtam mozogni, és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy mekkora pechem van: a Fradihoz szerződök, és egy hónappal később fél évre "kidőlök". Ez bántott a leginkább, nem is a sérülésem súlyossága, hanem hogy nem volt időm bizonyítani. Ezek a gipszben, majd később mankóval eltöltött hetek nehezek voltak, utána azonban folyamatosan, hétről-hétre éreztem a javulást, és rengeteg biztatást kaptam a környezetemtől is. A bátyám például azzal tartotta bennem a lelket, hogy nem szabad elkeseredni, mert ennél csak jobb jöhet.
A bátyád, Balázs, a Pick Szeges és a válogatott meghatározó játékosa, saját tapasztalatból mondta mindezt?
- Balázst eddig szerencsére elkerülték a komolyabb sérülések, és bízom benne, ez a jövőben sem változik. Mint testvér, és mint sportoló azonban át tudta érezni a helyzetemet.

A futás

Változtatott rajtad a sérülésed?
- Igen, néha még most is, sántikálva kezdek el sétálni, annyira hozzászoktam a bicegéshez. Komolyra fordítva a szót, átértékeltem néhány dolgot, például a kézilabdázást. Ami régen nyűgnek tűnt, azt most örömmel teszem. Soha nem esett például annyira jól a futás, mint most, soha nem élveztem annyira az edzéseket, mint most, és az egyébként nem igazán örömteli alapozást sem vártam még ennyire.
Németh András is vár; méghozzá nem csak a Fradiba, hanem a válogatottba is!
- Éppen az efféle jelzések miatt nem vesztettem el az optimizmusomat az elmúlt fél évben. Egy sportolónak mindig óriási motivációt ad, ha a neve egyáltalán csak felmerül a nemzeti csapatnál. Őszintén mondom, hogy rengeteget jelentett számomra, hogy Németh András engem is megnevezett azon játékosok között, akiknek a teljesítményét fokozott figyelemmel kíséri, és akikre a későbbiekben számítana a válogatottnál, akár a 2008-as pekingi olimpián. Odáig még van három évem, hogy megháláljam a megelőlegezett bizalmat, és hogy a teljesítményemmel rászolgáljak a szövetségi kapitány meghívójára.

A római jog

Nem csak a pályán kell mostában teljesítened, hiszen a Szegedi Tudomány Egyetem jogi karán tanulsz. Hogy állsz a vizsgáiddal?
- Készülök rájuk. A Szeged illetve Budapest közötti nagy távolság miatt ugyan volt "néhány" óra, amint kihagytam, de szerencsére a csoporttársaim nagyon segítőkészek, így a szorgalmi időszak végére sikerült beszereznem a jegyzeteket, és ezeket általában magammal is hordom.
Edzésre, meccsre?
- Igen. Igyekszem az utazással töltött időt kihasználni. Sérülésem alatt is általában elkísértem a lányokat a meccsekre, út közben pedig elővettem a római jogot, és tanulgattam.
Miért ennyire fontos egy profi sportolónak a tanulás?
- Érettségi után teljesen természetesnek tűnt, hogy továbbtanulok, és mivel a családban jópáran jogi végzettségűek, én is ezt a pályát választottam. A bátyám szintén szerzett diplomát, úgyhogy talán a neveltetésünk is közre játszott abban, hogy a sport mellett sem hanyagoltuk el a tanulást. Sokan furcsállják, hogy egyetemre járok, pláne nem értik, hogy miért "kellett" nekem a jog, de nem gondolom, hogy a sport és a tanulás ne lenne összeegyeztethető.

A szerencse

Még mindig nagyon fiatal vagy, nemhogy amikor Szegedről Pestre kerültél!
- Még nem voltam egészen 16 éves, amikor a Spartacushoz szerződtem. Fájó szívvel hagytam ott a szülővárosomat, a családomat, a barátaimat, mára azonban megszoktam, és megszerettem a fővárost is.
Te főzöl például magadra?
- Nem, dehogyis! Amikor felkerültem Pestre, az édesanyám velem jött, és azóta is mindenben segít, amire szükségem van, legyen szó a vacsoráról, vagy egy jó beszélgetésről. Nagyon sokat köszönhetek édesanyámnak és az egész családomnak. Azt hiszem, szerencsés vagyok.
Leszámítva az elmúlt fél évet?!
- Azzal együtt. Az életben nem csak jó dolgok történnek, néha rosszak is. A rossz megvolt, most a jónak kell jönnie...