Az év elején harmadszorra is megműtötték a térdét, de akkor még úgy gondolta, valamikor visszatérhet a pályára.

„Bizakodó voltam, aztán ahogy jöttek az újabb és újabb vizsgálatok, kiderült, hogy hosszú távon nem tenne jót, ha tovább terhelném a térdemet – árulta el bajnoki ezüstérmesként, EHF-kupa-győztesként búcsúzó átlövő, aki legutóbb Békéscsabán szerepelt. – Nem akartam megkockáztatni újabb sérülést, még egy műtétet, na meg szeretném, ha tudnék majd futkározni a gyermekeim után, szóval kénytelen voltam úgy határozni, hogy befejezem. Sokáig érleltem magamban a dolgot, párszor meggondoltam magam, de meg kellett bizonyosodnom róla, hogy kész vagyok meghozni ezt a döntést. Egyelőre jól érzem magam, nem hiányzik a kézilabda – és most végre van egy szabad nyaram is, azt élvezem – aztán majd igyekszem frissen végzett jogászként munkát találni. Hogy elégedett vagyok-e a pályafutásommal? Annak idején Nagy tehetségnek kiáltottak ki, és bár sokan talán ennek az ellenkezőjét gondolják, úgy érzem, kihoztam magamból, amit lehetett. Sokat tanultam, csodálatos élményeket és remek barátokat szereztem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy megadatott egy ilyen pályafutás."